A számláló 2010.08.25 óta számol,
így nem az összes látogatót mutatja.
-
I need you
If i need you...
Annyira szeretlek Anya!
Én is drágám, nagyon! – adott puszit lánya fejére
Mi mindig együtt leszünk igaz?
Igen… örökké.
Mit kapok szülinapomra, ha már így az együttlétnél tartunk?
Hehe… cseles J
Minek örülnél a legjobban?
Hmm, nem tudom, talán a legeslegjobban annak örülnék, ha olyan tortám lenne, ami csupa sós sütiből készült és rajta lenne a 16-os gyertyám :D
Meglesz kincsem, meglesz!
Anya, olyan jó, hogy veled mindent meg tudok beszélni!
Én is örülök neki, de jó lenne, ha a barátaiddal is törődnél egy kicsit!
Anya! Nekem nincsenek barátaim… és nem is lesz soha…
Ne mondj ilyet, mert idővel találsz majd barátokat.
Nem hiszem… nincsenek olyan emberek, akikben meg tudok bízni és olyan sincs, aki soha nem hagy cserben.
Ez lehet, de úgy kell őket elfogadni, ahogy vannak a hibáikkal együtt!
Lehet, hogy igazad van. Olyan jó hogy te mindig itt leszel velem és segíteni fogsz!
Igen… most inkább menjünk haza.
Amint beértünk a lakásba Apa a TV előtt ült és a szokásos sörét fogyasztotta, köszöntünk neki, majd bevonultam a szobámba és annyira álmos voltam, hogy úgy ahogy voltam el is aludtam.
Reggel mikor felkeltem Apa bőröndökbe pakolt és már legalább a 4. bőröndöt kezdte, mikor rá kérdeztem:
Elköltözünk?- nem válaszolt csak pár hosszú perc múlva
Anyád elhunyt az éjszaka…hiába rohantam vele a kórházba, már nem tudtak rajta segíteni…
Mi??De, hogy?? – kezdtek könnyek gyűlni a szemembe
Hát nem mondta el neked tegnap?
Mit?
Édesanyád rákos volt és az orvosok még egy hónapot saccoltak neki, hát ebből egy hét is alig telt le…
Nyugodjak meg? Anya nincs többé!!!!!!! Téged nem zavar? – néztem a higgadtan pakoló apámra
Nem esik jól…
Nem esik jól?? Na jó Apa én most bemegyek a szobámba és nem jövök ki többé… mielőtt még valami meggondolatlant tennék.
Ahogy beértem a szobámba és mielőtt még kitört volna rajtam a hatalmas sírás, a húgomat pillantottam meg a szobámban, amint épp a barátjával telefonál:
Igen!
Persze! Én is szeretlek!
Jó akkor délután átmegyek!
Szia!!Én is nagyon!!
Mit akarsz? – nézett rám
Bocsi, de ez az én szobám!
Jó…és?
Egyedül szeretnék lenni
Jaj megint jön a depresszió! Kész unalom
Miért, te nem vagy szomorú? Meghalt az anyánk!! – ordítottam ismét
Cajj én már rég tudtam csak neked nem volt képes ezek szerint elmondani, mert féltette a drága kis szent lelkedet!
Menj innen!
Nem!
De!
Szobát akarok cserélni!
Jó holnaptól a tiéd, nekem úgysincs szükségem rá.
Hehe…hát jó! Akkor cupp, majd holnap átcuccolok az új szobámba.
Egész nap a szobámba feküdtem és elhagyatottabbnak éreztem magam, mint eddig valaha is. Talán az volt benne a legrosszabb, hogy a családom nem tart ki mellettem, hanem még én érzem szarul magam azért mert gyászolom Anyát. Ez nem család, gyász ide, kamaszkor oda én ezt már nem bírom. Fogtam magam és elkezdtem összerakni a cuccaimat, de akkor benyitott Apa
Mit csinálsz?
Őőő…holnap szobát cserélünk Sandyvel és összeszedem a cuccaim!
Jah értem, csak jóéjszakát akartam kívánni.
Jó éjt!
Ezután úgy tettem ,mintha aludni mentem volna és amikor már a TV és minden elcsendesedett fogtam a táskámat, amit már teleraktam kajával és ruhával, kimásztam az ablakon és magam mögött hagytam azt, amit eddig az otthonomnak gondoltam, de lehet, hogy csak Anya miatt éreztem annak. Elegem volt már Londonból , új és kicsit csapadék mentesebb helyekre vágytam, ezért utam a vonatállomásra vezet, ahol gondoltam veszek magamnak egy nemzetközi jegyet és azzal irány amerre látok. Beérve az állomásra, már nem tartottam igazán jó ötletnek, ezt a hajnali kószálást, mivel ezek a hírhedt bandák ilyenkor tanyáznak kint és teszik tönkre az állomásokat és egyebeket.
Szia Cica! Nem jössz egyet játszani?
Hagyjatok! – szóltam rájuk finoman és elindultam az ellenkező irányba, de oda is követtek.
Na mi a baj? Csak nem félsz?
Azt mondják a macskáknak 9 életük van, nézd ott jön egy vonat, megnézzük igaz-e?- és elkezdtek a sin mellé vonszolni azzal a szándékkal, hogy rálöknek. Nem akartam eddig nagy feltűnést kelteni, de ahogy közeledett a vonat nem bírtam sikítanom kellett.
Elnézést fiatalemberek! – szólt oda 2 nagydarab alak – Lennének szívesek elengedni a hölgyet?
Mit érdeke’ az téged haver?
A két nagydarab alak hátranézett valamiféle jelzést várva, majd elkezdtek felénk közeledni én csak arra emlékszem, hogy egy rongyot nyom az egyik srác a képembe „elrablóim közül” és a fejem a sínhez koppan… és már csak a vonat lámpáit láttam magam előtt.
Good Morning! – kezdett el hozzám furcsa kiejtéssel beszélni egy fekete hajú fiú
Morning! – éledeztem – Hol vagyok? – folytattuk angolul ;)
Londonban! – kaptam az értelmes választ
A franc még mindig?
Miért, hol szeretnél lenni?- kérdezett tovább kedvesen
Mind1 csak nem itt!
Aha…
Hol a családod?
Nincs családom…
Értem… amúgy Bill vagyok!
Adri! – fogtunk kezet, majd beállt a csend próbált még rám párszor mosolyogni, de egyáltalán nem viszonoztam.
Látom nem vagy az a mosolygós fajta.
Nem igazán… Kimennél? - kérdeztem pár perc múlva
Őőő miért?
Hát felőlem maradhatsz is. – majd nekiláttam a táskámban valami ruhát keresni
Jah öltözni szeretnél…
Miután kiment fogtam és a szobához tartozó fürdőbe mentem, mikor megláttam a „Köszöntjük kedves vendégeinket” táblát egyből rájöttem, hogy valami hotelben lehetek. Megmostam a hajam, felvettem a még tiszta ruhám, felvettem a táskám és épp indultam volna kifelé az ajtón, amikor a fekete hajú srác egy szintén fekete, de afro fonatos sráccal jött vissza.
Ó máris indulni készültél? – kérdezte megszeppenve – Aha – vágtam át kettejük között.
Várj- szaladt utánam reggeli keltegetőm, válaszra sem méltattam csak megálltam és megvártam mg beér.
Miért akarsz elmenni, azt mondtad nincs családod és a kinézetedből ítélve otthonod se- mutatott a koszos cipőmre és táskámra.
Te Bill nem, így kell udvarolni egy csajnak! – kiabált miközben beért minket.
Oh ez a másik csávó egész helyes- gondoltam magamban
Tom én nem udvarolni akarok csak azt szeretném, ha maradna.
Oké, akkor figyelj!
No drága jött oda hozzám, először is Tom vagyok, megtudhatom mi a neved?
Adri – mondtam félve
Adri…gyönyörű név, nos azt szeretném tőled megkérdezni Adri, hogy hová tartottál, mivel a hallottak alapján az öcsém egy vonat állomáson mentett meg.
Nem tudom hova csak el innen…- válaszoltam tömören
Értem, ezek szerint nem tudod, hogy mi kik vagyunk! Nyugi ez nem bűn- kacsintott rám – adok neked ingyen órát! J
Na jó viccet félretéve, mi a Tokio Hotel nevű bandában vagyunk az énekes és a gitáros és bejárjuk épp a világot, mivel turnézunk, hát nem ez a legjobb alkalom arra, hogy velünk gyere és világot láss, mint, hogy menj a saját fejed után, gondolom én nem sok pénzből? – elég meggyőző volt a srác és az előadása hihetetlenül tetszett…
Őőő, hát, de…akkor ha nem baj maradok…
Ez a beszéd csajszi! Nekem sajnos ma dolgom van, de Bill barátom szívesen le megy veled reggelizni és, mivel szabadnapos, ezért bizonyára elvisz téged egy shopping körútra is! ;) Ugye Bill? – sandított öccsére
Izé… persze J - majd Tom még vállba veregette Billt és el is tűnt a hatalmas folyosón
Nos akkor menjünk reggelizni – ajánlotta fel Bill
Jó! :(
Öhm…svédasztalos a reggeli, úgyhogy érezd otthon magad!
Mi az a svédasztal?
Hehe… - nevetett rajtam – A svédasztal az amikor rengetegféle étel ki van rakva az asztalokra és önkiszolgáló, így gyakorlatilag mindenből választhatsz!
Aha…oké – majd elindultam befelé a hatalmas terembe és teleszedtem a tányéromat ennivalóval.
Húha, te elég rég nem ehettél… - nézett rám Bill miután bedobtam a hatalmas adagomat
Na jó akkor indulhatunk? – próbálta oldani a feszültséget
Én elindultam a szobám felé, gondolván ma már úgyse csinálok semmit…
Hé hova mész?
A szobámba!
De akkor nem jössz el velem vásárolni?
Nem – válaszoltam hidegen
Rendben, hát akkor majd este találkozunk! – intett felém majd a másik irányba indult
Nem tudom, de valamiért taszítom magamtól ezt a srácot, nem tehetek róla, de egyszerűen nem bírom őt… olyan engedékeny és kicsit romantikus…eddigi tapasztalataim alapján… - végre felértem a szobámba belebújtam a pizsimbe és ismét aludni kezdtem, jó volt tudni, hogy végre van egy hely, ahol teljes magányomba lehetek és nem zavar senki…
Eközben Bill nyugtalanul vásárolgatott:
Szia tesó mondjad – vette fel a Telefont Tom
Hallod, én ezt nem bírom…mit csináljak, hogy végre rám is figyeljen a csaj?
Mért mi van csak nem lepattintott??
De…megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve velem vásárolni erre, míg más csaj finoman visszautasít, ő meg egyből rávágja: Nem
Most ezzel mit kezdjek??
Oh ezek szerint irányítani kell a kicsikét.
Jó…és akkor én most mit csináljak?
Először is vegyél neki pár cuccot, de ne abból a szexi rózsaszín göncös stílusból, hanem inkább a laza fiúsabból , szerintem az lesz a befutó!
Azt mondod?
Tutira és ha este nem akarja elfogadni erőltesd rá és ne hagy, hogy beleszóljon, legyél határozott öcsi!
Huh…oké, megpróbálom!Köszi Tom!
Nincs mit! Tudod bármikor!
Pár röpke órával később:
Hmm, hány óra? Mi már fél9…kicsit elaludtam J - majd kopogás zaját véltem felfedezni az ajtó irányából…
Kinyitom és…
Szia! Vettem neked pár rucit!
Őőő… nagyszerű! Hát akkor Jó éjt!
Nem – állította meg a lábával, amikor be akartam csukni az ajtót
Most nem rázol le! –jött beljebb – Kicsit meg akarlak ismerni és megnézzük, hogy eltaláltam- e a stílusod! – és elővette a szebbnél szebb különleges, színes mégsem túl nőcis, hanem inkább már művészies ruhákat.
Úristen! – fejeztem ki azt, hogy tényleg eltalálta az ízlésem és, hogy milyen jók ezek a ruhák
Mi az nem tetszik?
Nem – válaszoltam ismét hidegen
Na jó feladom, bármit csinálok minden baj…- és leült az ágyra és zokogni kezdett, nem gondoltam, hogy ilyen érzékeny srác, azt hittem egy bunkó paraszt, aki azt hiszi ő a világ közepe
Erőt vettem magamon és odaültem mellé:
Sajnálom! Tényleg nem ellened irányul.
Akkor miért vagy velem ilyen? – kérdezte kissé nehezére esve, éreztem, hogy ott a gombóc a torkában
Nagyon hasonlítasz a volt barátomra és egyben az első szerelmemre is.
Mit tett, hogy ennyire utálnod kell érte?
Tavaly pont a 15. születésnapomon lettünk volna fél éve együtt, de a szemétládát a húgommal kaptam rajta, a saját szobámban…
Nagyon sajnálom!
Mit sajnálsz?
Hát azt, hogy hasonlítok rá!
Te attól még lehetsz kedvesebb is! – és rámosolyogtam J
Nézd már tud ez a lány mosolyogni is! J - Felpróbálod akkor a ruhákat?
Hé azért ennyire még nem vagyunk haverok! Maradjunk annyiban, hogy itt hagyhatod megőrzésre és esetleg, majd belebújok 1-2-be!
Rendben! Akkor én mentem is!
Okés! Még1x sajnálom ja és köszönöm, hogy megmentettél!
Nincs mit tényleg! Jó éjt!
Tom!Tooom! –kopogtatott bátyja ajtaján
Mi van, hogy nem hagysz aludni?
Mi ilyenkor alszol?
Tod’ valaki egész nap dolgozott!
Tom! Képzeld megfogadtam a tanácsod és erőszakosabb voltam és…
Na jó gyere be, úgysem fogod be és inkább itt mondd, mint a folyosón!
Szóval beengedett és odaadtam neki a ruhákat és, de várj először nem is akart beengedni és utána megfogtam az ajtót és mondtam, hogy de azért is beenged. Utána meg képzeld el azt mondta, hogy azért nem kedvel mert hasonlítok a volt barátjára, de én előtte elkezdtem sírni és ez hatotta meg és eddig még egy lány sem díjazta azt,ha önmagam voltam és még a ruhák is tetszettek neki, te soha nem volt még sikerem ilyen fiús göncökkel…és…és…és
Bill! Ne hadarj! Oké szóval nyert ügyed van a csajnál!
Aha
Nem azt mondtad, hogy csak barátkozni akarsz vele?
De…és eddig így is volt…, de most lehet, hogy elhívom őt randizni!
Úúúú randizni??
Igen, lehet, hogy tetszene neki mondjuk egy gyertyafényes vacsora …
Bill te hülye vagy ez a csaj egy lázadó, ennek koncert meg ilyenek kellenek!
AJÁNLOM AZ OLDALT
